Szili Kata második gyermekét várja. Ádám hamarosan megérkezik, Kata pedig naplót készít terhességéről és a szülésről, amelyet a Dr. Rose Magánkórház Szülészeti osztályának szakemberei felügyelnek. Lássuk, mi mindent szeretne megosztani velünk.
Nem tudom, hogy pontosan hogyan zajlik ez más családoknál, de más szülőktől hallom, hogy a második gyerek tudja, hova csöppen. Tudja, hogy a szülőknek már nem áll rendelkezésre minden perc arra, hogy csak vele foglalkozzanak. Hiszen ott van a nagyobbik. Mert mindent egyedül akar csinálni – és ez legalább kétszer annyi ideig tart, mint normál esetben -, mert anya (vagy apa) ölébe akar ülni (attól függően, hogy a kicsi éppen kinél tartózkodik), mert tejcsit kér (lehetőleg a ciciből) amikor a kisöccse éppen szopizik.
Úgy gondolom, Ádámmal szerencsénk van, hiszen már 3 hetes és talán megússzuk a kólikát. Petra hasfájós volt, és még mindig emlékszem a véget nem érő sírásokra, és hogy milyen nehéz is volt az az időszak. Ahogy már korábban írtam, 12 óra után hazaengedtek minket a kórházból. Először ezt egy kicsit furcsának és ijesztőnek találtuk, különösen ismerve az állami kórház szokásait, hiszen így nincs állandó orvosi felügyelet, nincsenek nővérek, csak mi a kicsivel. De gyorsan rá kellett ébrednem, mennyivel jobb volt ez így. Először is Petra észre sem vette, hogy elmentem. Már az első nap, amikor hazajött a bölcsődéből, otthon vártam. Másodszor, bár ez talán valamelyest a könnyebb szülésnek is köszönhető, sokkal gyorsabban felépültem, mint a kórházban az első szülés után. Végül, de nem utolsó sorban, így is megkaptuk a maximális odafigyelést, méghozzá úgy, hogy minden az otthonunkban történt. És itt muszáj megemlítenem a gyermekorvost dr. Pintér Zsoltot, és a gyermek intenzív terápiás szakápolót Romhányiné Tóth Erzsébetet, Sziszit, akiknek ezúton is szeretném kifejezni hálámat. A doktor úr saját maga is egy 3 hónapos csecsemő apukája, így tökéletesen tisztában van azokkal a kérdésekkel és aggodalmakkal, amivel egy újdonsült szülő találkozik. Pintér doktor és Sziszi rögtön a hazaérkezés utáni első, majd második napon is meglátogattak minket, és elvégeztek minden szükséges vizsgálatot, beadták az oltást és levették a szükséges teszteket. Sziszi Petrával is gyorsan összebarátkozott, az ajándék gumi macik jó szolgálatot tettek (utána Petra napokig gumimaciért könyörgött). A biztonság kedvéért Pintér doktor a 4. napon is kilátogatott, hogy ellenőrizze, Ádám besárgult-e, és szükséges lehet-e a kék fény (nem kellett). A legjobb pedig az volt, hogy egyikőjük sem szegezte nekem az ilyenkor igencsak idegesítő kérdést, hogy van-e elég tejem, és hogy mennyit hízik Ádám. Mindketten elég tapasztaltak ahhoz, hogy a gyerek tónusa és bőrszíne alapján megállapítsák, minden rendben van.
Most, 3 hét elteltével, elmondhatom, hogy könnyedén és gyorsan összeállt az új család. Ádám felvette a mi ritmusunkat, mint ahogy mi is alkalmazkodtunk az ő igényeihez. Mostanra a két gyerek egyszerre kerül ágyba, és habár Ádám felébred éjszakánként, de a napokat együtt kezdjük és együtt is fejezzük be – ahogyan egy igazi család. Köszönjük MamaRose.